Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért

A mentális egészségügy nemzetközi megfigyelő szervezete

Az 55 éves férfi egy nap összeesett saját házának kertjében, mint később kiderült, lába nem bírta el testének súlyát egy gyulladás következtében. Szomszédja segített neki bejutni a házba és kihívni a mentőket, akik be is szállították a legközelebbi kórházba. Sajnos azonban a sürgősségi osztályon nem volt hely a számára, így átszállították a neurológiára, ahol szintén telt ház volt. Így végül a pszichiátrián helyezték el, és mivel péntek volt, az orvos pedig csak hétfőn tudta megvizsgálni, így ott kellett töltenie három napot, mielőtt bármilyen vizsgálatra sor kerülhetett volna.

Bár a férfit mozgásszervi panasz miatt vitte be a mentő, ettől a pillanattól kezdve mégis pszichiátriai betegként kezelték. Panaszlevelében leírtak szerint bepelenkázták, éjjelre az ágyához, nappal pedig egy műanyag székhez, vagy a radiátorhoz kötözték. Szó szerint így fogalmazott a levélben: „A zárt osztály rosszabb a lidércnyomásnál”

A következő három hónap tehát gyakorlatilag maga volt a rémálom. Korábban a férfi sosem volt pszichiátrián, teljesen el tudta látni magát és látássérült élettársát is, most mégis tudatmódosító szereket szedettek vele, pelenkázták és kikötözték. Orvosi dokumentáció szerint azért kapott antipszichotikus szert (amit a pszichotikus tünetek vagy hallucinációk elnyomására alkalmaznak), mert „kissé nyugtalan” volt. Ha pedig nem akarta bevenni a „gyógyszert”

Mindennek tetejébe a kórház – mivel a férfi élettársának családja napi szinten telefonált a kórházba – gondnoksági eljárást indított a férfi ellen, azt állítva, hogy elmeállapota miatt képtelen ellátni önmagát.

Fent nevezett beteg ügyei viteléhez szükséges belátási képessége -pszichés állapota, valamint szenvedélybetegsége miatt – általános jelleggel tartósan, teljes mértékben hnyzik, ezért cselekvőképességét érintő gondnokság alá helyezése szűkséges.

Három hónap múltán végre kiengedték azzal a kitétellel, hogy a család szerezzen be tolószéket és felnőtt pelenkát – bár a férfinek gyakorlatilag egyikre sem volt szüksége, az első naptól fogva el tudta látni magát csakúgy, mint azelőtt. Három héttel később egy másik kórházban felülvizsgálták az állapotát, és a korábban felírt pszichiátriai szereket azonnal le is állították, hiszen a férfinak semmi szüksége nem volt rájuk.

A korábban elindított gondnoksági eljárást a bíróság megszüntette, mivel a kirendelt elmeszakértő megállapította a férfiról, hogy nagyon is cselekvőképes, el tudja látni saját magát és az élettársát is.

A hosszú hónapokig tartó pszichiátriai „kezelés” tehát úgy tűnik, teljesen indokolatlan volt – ellenben felejthetetlen lelki traumákat okozott a férfinak.