Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért

A mentális egészségügy nemzetközi megfigyelő szervezete

Évek óta teljes ellátásra szorul az a férfi, akinek egy nap rossz helyre adták be a szokásos havi antipszichotikum-injekcióját – ekkor már évtizedek óta állt pszichiátriai kezelés alatt. A sorsfordító napon még saját autójával ment a kórházba, az eset óta viszont már saját magáról sem tud gondoskodni.

A férfit a nyolcvanas évek végén szállították először a pszichiátriára, mert a kert végében magából kikelve ordítozott valakivel. Az ugyan sohasem derült ki, hogy mi okozta a zaklatottságát, de a pszichiátrián nem is tartották ezt fontos tényezőnek: ehelyett elektrosokk-kezeléssel kísérelték meg újra „normálissá” tenni. Innentől kezdve több mint két évtizeden át skizofréniás betegként kezelték különféle antipszichotikus és egyéb tudatmódosító szerekkel. Ám a tünetek kordában tartásán túl sok egyebet nem tudtak tenni, ami a férfi javára vált volna. Mígnem egy váratlan fordulat véget nem vetett a csendes kábulatban töltött évtizedeknek.

2014 januárjában saját kocsijával érkezett a kórházba, hogy megkapja a szokásos, havonta beadandó „depo” injekcióját, melyet hosszú évek óta kapott már rendszeresen. Az ápoló azonban az izomba adandó olajos oldatot ezúttal a férfi vénájába fecskendezte be, amitől ő pillanatok alatt életveszélyes állapotba került – nem is beszélve arról az eddig soha nem tapasztalt mértékű tudatzavarról, amit az egy hónapra való tudatmódosító szer kiváltott.

Noha a józan ész azt diktálná, hogy ezek után azonnali életmentő beavatkozások következzenek, ez a pszichiátria részéről az infúziós kezelés mellett csak további antipszichotikus szerek adagolását jelentette. Amikor kezdett felépülni a koncentrált pszichiátriai szer okozta mérgezésből, visszaállították nála a havonta adandó injekciót is, mivel ismét látni vélték rajta az „alapbetegsége” tüneteit – majd ezzel haza is engedték.

Mindezek után nem is csoda, hogy állapota folyamatos hanyatlásnak indult. Ettől kezdve már képtelen volt otthon ellátni magát, ez a feladat tehát idősödő feleségére hárult, aki maga is sok éve küzdött krónikus testi panaszokkal. Pár évvel később ráadásul a férfi agyi infarktust kapott, amitől fél oldalára le is bénult. (Hogy ez mennyire volt az évtizedekig tartó pszichiátriai gyógyszerezés következménye, az persze kérdéses, az mindenesetre ismert, hogy számos ilyen szer komolyan károsítja a szív- és érrendszert.) Az agyi infarktus már indokolttá tette, hogy leállítsák a végeláthatatlannak tűnő injekciós kezelést. Helyette „mindössze” egy különösen erős nyugtató szert írtak elő számára, amit a pszichiátere szerint mai napig is szednie kell, méghozzá háromszor is naponta.

Egy váratlan dührohammal indult, és gyakorlatilag életképtelenséggel végződött az a pszichiátriai kezelés, amit a mai rendszer nyújtani tud. Pedig lennének más alternatívák egy olyan elmeegészségügyre, amely valóban mentális egészséget szolgáltat. Ennek kialakítása nem annyira pénz, mint inkább szándék kérdése.