Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért

A mentális egészségügy nemzetközi megfigyelő szervezete

Világszinten az egyik legszélesebben elterjedt diagnózis a depresszió, az elsődleges kezelési módját pedig az antidepresszáns szerek jelentik. Míg a korai jelentések biztatóak voltak, az elmúlt években egyre több, kétségeket támasztó bizonyíték kerül felszínre. Ezek a bizonyítékok kérdéseket vetnek fel mind e szerek hatékonyságát, mind mellékhatásaikat illetően.

Egy új, az antidepresszánsokkal kapcsolatos bizonyítékokat összegző vizsgálat jelent meg a közelmúltban a BMJ Evidence-Based Medicine nevű szaklapban, melyet a Koppenhágai Egyetemi Kórház kutatói vezettek.

A kutatók azt állítják, hogy bár az antidepresszánsok statisztikailag jelentős különbségeket mutathatnak a placebóval összehasonlítva, maga a hatás annyira kevés, hogy klinikailag jelentéktelen. Tehát, mivel az antidepresszánsok nem kívánt hatásai ennyire súlyosak és kiterjedtek, használatukat korlátozni kellene, amíg nem áll rendelkezésünkre több ismeretanyag róluk.

Az antidepresszánsok hírneve jelentős csorbát szenvedett azóta, hogy annak idején a depresszió elsődleges kezelési módjaként üdvözölték őket. A közelmúltban az angliai Nemzeti Egészségügyi Intézet is górcső alá vette a hosszú távú mellékhatásaikat, majd ezt a Royal College of Psychiatrists volt elnöke is megerősítette.

Újabb vizsgálatok bemutatták, hogy az antidepresszánsok elvonási tünetei akár egy évnél hosszabb ideig is elhúzódhatnak. Egy friss tanulmány pedig úgy találta, hogy az antipszichotikumokkal „megerősített” antidepresszáns kezelés 45%-kal súlyosbította a korai elhalálozás kockázatát.

Ebben a bizonyítékokat összegző vizsgálatban a neves kutatók megjegyezték, hogy az antidepresszánsok használata exponenciális növekedésnek indult világszerte, és az emberek 60%-a 2 évnél hosszabb ideig szedi őket.

A szerzők szerint az egyik legnagyobb probléma a meglévő bizonyítékokkal – az igen alacsony hatásfok mellett – az elfogultság, illetve részrehajlás, mivel a vizsgálatokat jellemzően gyógyszergyártó cégek finanszírozták.

Ezentúl pedig ismert dolog, hogy a vizsgálatokban részt vevő páciensek a mellékhatások miatt maguktól rájönnek, hogy nem placebót kaptak, hanem valódi antidepresszánst. Vagyis még az az apró jelentőséggel bíró hatás is könnyen lehet egy felerősített placebo hatás eredménye. Más szóval, a résztvevők számára világossá válik, hogy az aktív hatóanyagot kapják, és már ettől elkezdik jobban érezni magukat, ami befolyásolja a depresszió-skálán mutatott értékeiket.

Szintén igen jelentős tényező, amelyet egy ide kapcsolódó tanulmány mutatott be: ha egy felülvizsgálat résztvevői között szerepel olyan kutató, aki a vizsgált hatóanyagot gyártó gyógyszercégnél dolgozik, akkor 22-szer kevesebb esély van rá, hogy „negatív állításokat tegyen a gyógyszerre, mint más felülvizsgálatokban.”

A vizsgálat megerősítette, hogy az antidepresszánsok elvonási tünetei súlyosak és hosszan tartóak. Ezek közé tartozik a hallucináció, stroke-szerű tünetek, pánikrohamok, kiújuló depresszió és a szorongás is. Többen ragaszkodtak hozzá, hogy ezt a jelenséget antidepresszáns elvonásnak kellene nevezni, ahelyett a szépítő kifejezés helyett, amit eddig használtak rá: „abbahagyási szindróma”. Gyakran nehezíti meg ezek a tünetek a pácienseknek a szerek abbahagyását.

A szerzők szerint:

Az elvonási tünetek magyarázatul szolgálhatnak arra, hogy miért jutottak bizonyos tanulmányok arra a következtetésre, hogy az antidepresszánsokat tovább szedőknél kisebb a visszaesés kockázata, mint azoknál, akik abbahagyják a szedésüket. Az elvonási tünetek lehetnek az okai annak, hogy a tabletták szedését abbahagyó páciensek rosszabbul vannak, mint azok, akik folytatják.”

A kutatók kihangsúlyozták, hogy a legújabb bizonyítékokat figyelembe véve az egészség társadalmi tényezőit, mint például a szegénységet és a munkanélküliséget kellene megjelölni a depresszió kiváltó okaiként. Továbbá sok páciens számára nem csupán az a fontos, hogy a tüneteik enyhüljenek, hanem hogy újra részt vehessenek társadalmi tevékenységekben, és visszatérhessenek a munkájukhoz. Tekintetbe véve az alacsony hatékonyságot (klinikailag jelentéktelen hatást), a károsodás kockázatát és a gyógyszeripari befolyást, a betegeket informálni kellene a többi kezelési módról is.

Az antidepresszánsokat nem volna szabad használni a súlyos depresszióban szenvedő felnőtteken, amíg nincsenek érvényes bizonyítékok arra, hogy a lehetséges előnyök túlszárnyalják a káros hatásokat.”

Eredeti cikk: madinamerica.com

Fotó: freepik.com