Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért

A mentális egészségügy nemzetközi megfigyelő szervezete

Mire számíthat az ember egy pszichiáternél?

 

A pszichiáter a pszichológusokkal ellentétben általános orvosként doktorál, mielőtt a pszichiátriai végzettséget megszerezné – tehát ő az, aki felírhatja receptre a pszichiátriai szereket (nyugtatók, altatók, antidepresszánsok, antipszichotikumok stb.), és pszichiátriai diagnózisokat állíthat fel (depresszió, skizofrénia stb.).

Mivel a pszichiátriai diagnózisokat nem orvosi vizsgálatok (pl. vérvizsgálat, képalkotó vizsgálatok) alapján állítják fel, hanem kizárólag a beteg viselkedése alapján, így a pszichiáternek hatalmában áll mentális betegnek nyilvánítani azt, akin felfedezni véli egy vagy több „mentális rendellenesség” tüneteit.

Bárhogyan is igyekeznek mindezt hivatalos és tudományos megvilágításban feltüntetni, a folyamat valójában nem bonyolultabb ennél: a pszichiáter egy rövid beszélgetés után kijelentheti, hogy a személy „depresszióban” vagy „paranoiában” szenved, ez a diagnózis pedig ettől a perctől kezdve szerepelni fog a betegéletútjában, élete végéig.

Nem történik agyi vizsgálat, nem kell kizárni egyetlen lehetséges testi okot sem, a pszichiáter megfigyelésein alapuló szakvéleménye egy életre szóló bélyeggé változik, a „beteget” pedig az egészségügyi ellátórendszer már pszichiátriai kezeltnek fogja tekinteni.

 

A pszichiáternek hatalmában áll eldönteni valakiről, hogy veszélyt jelent környezetére vagy önmagára nézve, és elrendelheti a kényszerkezelést – ami gyakorlatilag azonnali szabadságvesztést jelent.

Az érvényben lévő egészségügyi törvény lehetővé teszi, hogy az ön- és/vagy közveszélyesnek nyilvánított személyt akarata ellenére kórházi kezelésnek vessék alá. A kényszerkezelés esetenként magában foglalhatja az akár erővel történő beszállítását és további kényszerintézkedéseket: injekcióval beadott nyugtató vagy antipszichotikus szereket, ágyhoz kötözést, és bepelenkázást is.

 

Mivel az ön- és/vagy közveszélyesség állapota a kezelőorvos szubjektív megítélésén múlik, elég lehet egy óvatlan kijelentés arról, hogy valaki foglalkozott már az öngyilkosság gondolatával – ezután a pszichiáter „saját érdekében” elrendelheti a kényszerkezelését.

A kényszerkezelés minden esetben pszichiátriai osztályra való felvételt jelent, ahol a „beteg” erőteljes tudatmódosító szereket kap, szabadságától és egyéb állampolgári jogaitól pedig megfosztják, míg a pszichiáter ezt indokoltnak találja.

A kényszerkezelés megkezdésétől számított 72 órán belül a területileg illetékes bíróság felülvizsgálja a beszállítás indokoltságát. Itt a „betegnek” – bármilyen állapotban is van az őt ért bánásmód és a pszichiátriai szerek hatására – meg kell védenie saját igazát, ha nem ért egyet a kényszerkezeléssel.

 

Nem állítjuk, hogy minden pszichiáter ezt a mintát követi. Az azonban tény, hogy egy pszichiáternek számtalan módon lehetősége van visszaélni a hatalmával, és mérhetetlen károkat okozhat egy ember életében, az elmúlt 25 év alatt pedig számtalan alkalommal láttuk ezt megtörténni.

Néhány ellentmondás, amit pszichiáterektől hallhatunk:

 

A pszichiáterek azt állítják, hogy a „mentális rendellenességeket” hatékonyan tudják kezelni, sőt, egyes nyilatkozatok szerint meggyógyítani is képesek azokat.

A valóságban egyetlen pszichiátriai diagnózis pontos orvosi oka sem ismert, tudományosan nem bizonyított, a „betegségek” nevei pedig mindössze tünetek csoportjait takarják. A kezelések, akár a diagnózisok, az okok helyett a tüneteket veszik célba, és nagyon gyakran a beteg élete végéig tartanak.

 

A pszichiáterek szerint a „mentális zavarok” kiváltó okai az agy kémiai folyamataiban keresendők, és maga az agy kóros működése a felelős.

Többek között az agy kémiai folyamatainak egyensúlyzavara a “magyarázat” a mentális problémákra, ezt azonban semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztja alá. Mégis ezt a feltételezett állapotot igyekeznek „kezelni” a pszichiátriai tudatmódosító szerekkel.

 

Azok a pszichiátriai szerek, amelyeket lassan már bármiféle életbeli szituációra felírhatnak, a pszichiáterek szerint nem veszélyesek, nem okoznak függőséget vagy egészségkárosodást, és valamilyen módon helyreállítják az agy hibás működését.

Holott egyes pszichiátriai szerekről (például az antidepresszánsokról) esetenként hónapokig vagy akár évekig is tarthat a leszokás, néhány mellékhatásuk pedig akár maradandó egészségkárosodást is okozhat (szexuális diszfunkció, cukorbetegség, tardív diszkinézia).
Elméletek szép számmal akadnak azt illetően, hogy hogyan is hatnak a pszichiátriai szerek, hogyan segítenek „meggyógyítani” a mentális problémákat, azonban tudományos bizonyíték ezzel kapcsolatban a mai napig nem született.

 

A pszichiáterek azt hangoztatják, hogy a gyerekek egy bizonyos százaléka genetikailag hajlamos az ADHD-ra (figyelemhiányos hiperaktivitás zavar), és a kokainhoz hasonló hatású tudatmódosító szert kell szedniük, hogy „normálisak” lehessenek.

A pszichiáterek a magatartási zavarok okaként úgyszintén az agy hibás működését, illetve fejlődési rendellenességét jelölik meg – a diagnózis felállításához mégsem használnak semmiféle agyi vizsgálatot, kizárólag a viselkedésük alapján jelentik ki a gyerekekről, hogy betegek. A szereket pedig, melyeket az ADHD “kezelésére” felírnak az akár 6 éves gyerekeknek is, hivatalosan egy kategóriába sorolják a speeddel és a kokainnal, mint súlyos függőséget okozó kábítószert. 2001-ben Magyarországon még úgynevezett “kábítószer kiadási engedélyt” állított ki az ÁNTSZ ahhoz, hogy a gyógyszertárban ki lehessen váltani a tablettákat.

Jogsértést tapasztalt pszichiátriai kezelések során?

Írja le nekünk, és segítünk!

 

Miben számíthat a segítségünkre?

A pszichiátriai intézményekben történő egyéni visszaélések, emberi jogi sérelmek, betegjogok megsértése esetén nyújtunk segítséget a sértetteknek, s ez számos esetben vezetett már a visszaélést elkövető pszichiáter vagy intézmény jogos elmarasztalásához.

Ha a sértettet:

  • jogtalanul, alapos indok hiányában szállították be és/vagy tartják bent akarata ellenére a pszichiátrián
  • bizonyíthatóan károsodás érte a pszichiátriai kezelése következtében (túlgyógyszerezés, elektrosokk, stb.)
  • megkérdőjelezhető okokra hivatkozva helyezték gondnokság alá és fosztották meg jogaitól
  • indokolatlanul bélyegezték meg pszichiátriai diagnózissal, ami miatt hátrányos helyzetbe került
  • bántalmazták vagy zaklatták a pszichiátriai kezelése alatt

Az alábbi felületen közvetlenül is leírhatja nekünk panaszát vagy kérdését, melyet általában egy munkanapon belül megválaszolunk Önnek.